Medve ap�, medve any� dolga ut�n j�rt az erdõben. Volt nekik k�t kicsi bocsuk. Azok otthon hever�sztek. Mikor r�untak a hever�sz�sre, elindultak s�t�lni.

Ahogy s�t�ltak, egyszerre megl�tt�k az orsz�gutat. Az orsz�g�ton emberek j�rtak, szekerek d�c�gtek. A k�t kicsi bocs egy bokor hûs�bõl n�zelõd�tt. Az orsz�g�t g�cs�rt�s volt. Egyik-m�sik szek�r akkor�t z�kkent, hogy a kocsis majd ledõlt a bakr�l. A k�t kicsi bocsnak a k�nnye is kicsordult, olyan j�l mulatott. Egyszer azt�n keserves nyikorg�st hallottak. Egy hossz� szek�r k�zeledett az �ton. Egy roskad�sig megrakott, hossz� szek�r. A k�t kicsi bocs csendben kuksolt a bokorban; s n�zte, mi t�rt�nik. Az t�rt�nt, hogy az egyik ker�k g�d�rbe szaladt, a szek�r tetej�rõl pedig a f�ldre gurult egy nagy, feh�r malomkõ. Gurult, gurult, azt�n elter�lt az �rokban. A k�t kicsi bocs odaszaladt. L�tt�k, hogy nem malomkõ az, hanem sz�p, zs�ros sajt.

– No, ezt megessz�k – mondt�k.

Azzal megfogt�k a sajtot k�tfelõl; bevitt�k a sûrûbe, hogy megosztozzanak rajta. Csak h�t egyik bocs sem b�zott a m�sikban. Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda r�ngatt�k. S kiab�ltak, ahogy a torkukon kif�rt.

A r�ka �ppen arra k�sz�lt. Gondolta, megn�zi, min torzsalkodik a k�t bocs. Mikor l�tta, hogy a sajton kaptak �ssze, aj�nlkozott, hogy majd igazs�got tesz k�z�tt�k: elosztja a sajtot.

– Elfogadunk b�r�nak, r�ka koma – mondta a k�t kicsi bocs.

– Akkor menjetek oda a bokor m�g�! – sz�lott r�juk a r�ka. Ford�tsatok h�tat; s addig ide ne n�zzetek, m�g h�rmat nem vakkantok!

A k�t kicsi bocs engedelmesen elb�jt egy bokor m�g�tt. A r�ka megnyalta a sz�ja sz�l�t, s j��zûen hozz�l�tott a lakom�hoz. Mikor a sajtot az utols� harap�sig f�lfalta, megint megnyalta a sz�j�t, s nesztelen�l od�bb�llott.

A k�t kicsi bocs pedig v�rta, v�rta, hogy a r�ka h�rmat vakkantson. Telt az idõ, m�lt az idõ; de nem vakkantott senki. Erre kukucsk�lni kezdtek a bokor m�g�l. S nagyon elcsod�lkoztak, mivel a r�k�nak a sz�n�t se l�tt�k. Mikor pedig kider�lt, hogy a r�k�val egy�tt a sz�p k�v�r sajtnak is nyoma veszett, akkor a k�t kicsi bocs rettent�en elszomorodott.

–Ha j� testv�rek lett�nk volna, sajtot is ehett�nk volna – mondt�k. Azzal nagy b�san megindultak hazafel�.

Nyakigl�b, Csupah�j, M�l�sz�j (n�pmese)

Volt egyszer egy szeg�ny ember, annak volt h�rom fia. A legnagyobbikat Nyakigl�bnak, a m�sodikat Csupah�jnak, a legkisebbiket M�l�sz�jnak h�vt�k. Ezek annyit tudtak enni, hogy az apjuk m�g keny�rb�l sem tudott nekik eleget adni. Egyszer azt mondja nekik, hogy menjenek m�r szolg�lni, keress�k meg a maguk kenyer�t. Kiett�k m�r �t minden�b�l!
Elindult a legnagyobbik, Nyakigl�b. Ment, ment sok�. Tal�lkozott egy �regemberrel, az felfogadta szolg�nak egy esztend�re.
Ahogy elm�lt az esztend�, az �reg azt mondja neki:
- Adok neked egy asztalt, ami�rt j�l szolg�lt�l. Ennek csak azt kell mondanod: "Ter�ts, ter�ts, asztalk�m!", �s lesz rajta mindenf�le! Elfogadod?
- Azt? Aki a hegyet megette volna keny�rrel? El, el!
Nyakigl�b alig v�rta, hogy ki�rjen a falub�l. Egy bokor mellett el�veszi az asztalt, s mondja t�st�nt neki:
- Ter�ts, ter�ts, asztalk�m!
H�t lett azon annyi minden, ennival�, innival�, hogy Nyakigl�b szeme-sz�ja is el�llt a csod�lkoz�st�l. J�l is lakott mindj�rt, de �gy, hogy majd kirepedt. Azzal indult hazafel�. Tal�lt �tj�ban egy kocsm�t, oda is bet�rt. Bement mindj�rt egy szob�ba. Ter�ttetett az asztallal. J�llakott, azt�n k�rt egy poh�r bort.
De am�g benn volt, a kocsm�ros megleste, hogy mit csin�l. L�tta, hogy milyen asztala van ennek a leg�nynek. H�, ha az � kocsm�j�ban olyan volna!
Ahogy este lett, lefek�dtek. Nyakigl�b is j� m�lyen elaludt. A kocsm�ros meg csak belop�zott, �s a csodaasztalt kicser�lte egy m�sikkal, amelyik pontosan olyan volt, mint Nyakigl�b�.
M�snap reggel Nyakigl�b �jra elindult. Addig ment, m�g haza nem �rt. Otthon eldicsekedett, hogy milyen asztala van �neki.
- Na, l�ssuk! - azt mondj�k. - �pp j� �hesek vagyunk. mint mindig!
Mondta szeg�ny Nyakigl�b az asztalnak, hogy "Ter�ts, ter�ts, asztalk�m!", de biz az nem ter�tett. Az eg�sz csal�d meg m�r v�rta, hogy j�llakjanak. Hogy Nyakigl�b �gy becsapta �ket, m�g �resebbnek �rezt�k a hasukat. Kapt�k magukat, j�l elvert�k Nyakigl�bot.
Elindult most m�r a m�sodik Gyerek, s Csupah�j. Az is ahhoz az �reghez �rkezett, akin�l Nyakigl�b szolg�lt. �t is megfogadt�k egy esztend�re.
Mikor kitelt az id�, az �reg �t is mag�hoz h�vta.
- Fiam, a szolg�latod�rt neked is adok valamit. Itt van egy szam�r! Ennek csak azt kell mondani: "T�sszents, t�sszents, csacsik�m!", s annyi aranyat t�sszent neked, amennyit csak akarsz! Elfogadod?
- Egy ilyen j�sz�got?
Csupah�j nagyon meg�r�lt a szam�rnak. El is indult vele hazafel�. �tk�zben � is bet�rt a kocsm�ba. Evett-ivott, amennyi a b�r�be f�rt, �s azt mondta, hogy majd csak reggel fizet. De a szamarat mag�val vitte a szob�j�ba. Ahogy este lett, oda�ll�totta maga el�, �s azt mondta neki:
- T�sszents, t�sszents, csacsik�m!
A csacsi hegyezte a f�l�t, azt�n elkezdett t�sszenteni. T�sszentett is egyv�gb�l olyan sokat, hogy Csupah�j m�r alig f�rt a sok aranyt�l. Felszedte az aranyat, �s lefek�dt.
De a kocsm�ros a kulcslyukon ezt is megleste. Mikor �szrevette, hogy Csupah�j m�r alszik, bement a szob�ba hozz�, �s a szamarat is elcser�lte egy m�sikkal.
Csupah�j vitte haza a csacsit, � is nagyra volt vele, hogy mit szolg�lt. De amikor r�sz�lt a szam�rra, hogy t�sszentsen, az bizony egyetlen aranyat sem t�sszentett a padl�ra, hi�ba v�rt�k. Csupah�j se vitte el sz�razon, �t is j�l elvert�k.
Szeg�ny apjuk m�r k�ts�gbe volt esve, hogy egyik gyereke sem tud rajta seg�teni. Elind�totta a legkisebb fi�t is, M�l�sz�jt.
Ez is elvet�d�tt az �regemberhez. �t is felfogadt�k egy esztend�re szolg�nak.
Mikor letelt a szolg�lata, azt mondja neki az �reg:
- Fiam, jutalom n�lk�l t�ged sem eresztelek el. Itt van egy zs�k, ebben van egy furk�. Ennek csak azt mondani: "Ki a zs�kb�l, furk�csk�m!", s akkor a furk� kiugrik, s azt verhetsz meg vele, akit akarsz.
M�l�sz�j a h�na al� vette a furk�t, �s indult vele hazafel�. Neki is �tj�ba esett a kocsma. M�r nagyon �hes �s szomjas volt. Bement. Evett-ivott, amennyi j�lesett. A kocsm�ros k�rte t�le az �r�t, de M�l�sz�j nem tudott fizetni, mert egy fill�rje sem volt. A kocsm�ros elkezdett l�rm�zni, hogy � bizony elveszi M�l�sz�j g�ny�j�t, ha nem fizet, vagy pedig becsukatja. Erre M�l�sz�j is elfutotta a m�reg, el�vette a zs�kot, �s azt mondta:
- Ki a zs�kb�l, furk�csk�m! Verd meg a kocsm�rost!
A furk� csak kiugrott a zs�kb�l, neki a kocsm�rosnak, �s csihi-puhi, elkezdte porolni. A kocsm�rosnak hamar elege lett a ver�sb�l, elkezdett jajgatni:
- Jaj, jaj! Hagyd abba a ver�st, bar�tom, visszaadok mindent, amit a b�ty�idt�l elloptam!
M�l�sz�j csak nagyot n�zett.
- Mit lopott el kend az �n b�ty�imt�l?
- H�t a ter�ts-asztalt meg az aranyt�sszent� szamarat!
De a furk� m�g folyv�st �t�tte a kocsm�rost ezalatt is. Azt mondja M�l�sz�j:
- Ja, ha visszaadod az asztalt meg a szamarat, akkor nem b�ntalak! Vissza, vissza, furk�csk�m, a zs�kba!
A furk� visszament, a kocsm�ros meg behozta az asztalt meg a szamarat, �s odaadta M�l�sz�jnak.
M�l�sz�j hazament. Otthon elmondta a testv�reinek, hogyan szerezte vissza az asztalt is, meg a szamarat is. Volt m�r mit enni meg inni, volt p�nz is, amennyit akartak. A szeg�ny ember csal�dja �gy azt�n nagyon boldog lett.

H�rom feny�

H�rom feny�fa �llt egy dombtet�n.

A legnagyobbik fa sz�p �s egyenes volt, er�s, messze ny�l� �gai voltak. A kisebbik feny� nem volt olyan tereb�lyes, de napr�l napra fejl�d�tt �s n�vekedett. A harmadik feny� azonban igaz�n nagyon kicsi volt, v�kony t�rzs� �s eg�szen alacsony.

- B�rcsak olyan nagy �s er�s lenn�k, mint a Legnagyobb feny�. - s�hajtotta ez a kicsike fa.

Nagyon hideg t�l volt ebben az esztend�ben. A f�ldet belepte a h�. Kar�csony k�zeledett.

- B�rcsak elj�nne �rtem T�lap�, �s elvinne kar�csonyf�nak ! - s�hajtott a Legnagyobb feny�.

- B�rcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik feny�.

- B�rcsak engem v�lasztana ! - k�v�nta a Harmadik F�cska.

Egy napon f�z�s kismad�r j�tt sz�kd�cselve fel�j�k. Megs�r�lt a sz�rnya, s ez�rt nem tudott rep�lni.

- K�rlek Legnagyobb feny�, itt maradhatn�k az �gaid k�zt ? - sz�l�totta meg f�l�nken a kismad�r a f�t.

- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb feny�- Nem haszn�lhatok madarakat az �gaim k�zt, mert �ppen kar�csonyf�nak k�sz�l�k.

- Pedig �gy f�zom - panaszolta a kismad�r, a Legnagyobb feny� azonban nem is v�laszolt.

�gy h�t a t�r�tt sz�rny� kismad�r od�bb ugr�lt a Kisebbik feny�h�z.

- Kedves Kisebbik feny� megengedn�d, hogy itt maradjak az �gaid k�z�tt ? - k�rdezte.

- Nem ! - felelte a Kisebbik feny�. - Nem ringathatok semmif�le madarat az �gaim k�z�tt, mert h�tha �ppen most vinne el valaki kar�csonyf�nak.

Ekkor szeg�ny diderg� kismad�r tov�bb ugr�lt a Harmadik F�csk�hoz.

- Dr�ga kicsi feny�, itt maradhatn�k az �gaid k�z�tt ? - k�rdezte.

- Hogyne maradhatn�l kismad�r - felelte a Harmadik F�cska. - B�j csak eg�szen hozz�m. Majd megmeleg�telek, amennyire csak t�lem telik.

A kismad�r felugrott a Harmadik F�cska �gai k�z�, ott nyomban el is aludt. Hossz� id� m�lva a Harmadik F�cska �des, halk csengetty�sz�t hallott. A hangok egyre k�zeledtek, m�r eg�szen ott hallatszottak a dombon. Elhagyt�k a Legnagyobb feny�t, elhaladtak a Kisebbik feny� el�tt is, de amikor a Harmadik F�cska el� �rtek, elhallgattak.

Mind a h�rom f�cska l�tta az apr� csengetty�ket. Egy   h�zta sz�p, kicsi sz�nk�n cs�ngtek, amelyb�l most kisz�llott az utasa.

- T�lap� vagyok- mondta - Kar�csonyf�t keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek sz�m�ra...

- Vigy�l engem ! - ki�ltotta a Legnagyobb feny�.

- Engem v�gy ! - �gaskodott a Kisebbik feny�.

A Harmadik F�cska azonban meg sem sz�lalt.

- Te nem szeretn�l elj�nni ? - k�rdezte t�le a T�lap�. v - Dehogynem ! Nagyon szeretn�k - felelte a Harmadik F�cska - De h�t itt kell maradnom , hogy vigy�zzak erre a beteg kismad�rra. �ppen elaludt.

- Kicsike fa - mondta a T�lap� - te vagy a legszebb f�cska a vil�gon ! T�ged viszlek magammal.

Azzal gy�ng�den kiemelte �t a f�ldb�l, olyan �vatosan, hogy az �gai k�zt megb�v� kismad�r fel sem �bredt. Azt�n sz�nk�j�ba �ll�totta a cs�pp feny�t a kismad�rk�val egy�tt, majd maga is be�lt m�g�j�k. �s a kicsi sz�nk� ez�st�s csengetty�sz�val tovasuhant vel�k a kar�csonyi havon...

( R�gi angol mese nyom�n ford�totta : B. Rad� Lili )

Zelk Zolt�n: Mikul�s b�csi csizm�ja

A h�feh�r, szikr�z� orsz�g�ton, ami az eget �sszek�ti a f�lddel, s ami f�l�tt �gy sz�lldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon �reg, j�s�gos arc� b�csi haladt lefel�. Az �t k�t sz�l�n �lldog�l�, h�lepte f�k �sszes�gtak m�g�tte:

- Viszi m�r a j� �reg Mikul�s a sok aj�nd�kot!

Mert bizony � volt az, a j� gyerekek �reg bar�tja, aki akkor�kat l�pdel csizm�iban, hogy egyetlen �jszaka bej�rja a vil�g �sszes v�rosait �s falvait. S akinek puttony�b�l sohasem fogy ki az �dess�g, jut abb�l minden j� gyerek cip�j�be.

Most is alig l�pett h�rmat-n�gyet, m�r lent volt a f�ld�n, �s k�r�ln�zett, hogy melyik ablakban tal�l gyerekcip�t. Ahogy n�zdeg�lt, �szrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament h�t hozz�, hogy megn�zze, ki lehet az a szeg�ny, aki ilyen hideg t�li �jszak�n az utc�n h�zza meg mag�t. Eg�szen f�l�je hajolt, �s bizony majdnem els�rta mag�t a j�s�gos �reg. Megismerte az alv�t. Sok, sok �vvel ezel�tt cukrot �s csokol�d�t vitt neki, s m�snap m�g az �gbe is f�lhallatszott, ahogy nevetett �r�m�ben. De ez m�r r�gen volt, az�ta feln�tt ember lett kis bar�tj�b�l, s �me, most itt fekszik a hideg, decemberi �jszak�ban.

Nem sok�ig gondolkodott Mikul�s b�csi, levette puttony�t, �s megt�lt�tte az alv� zsebeit csokol�d�val �s mogyor�val. Azt�n piros k�peny�t is r�ter�tette, hogy ne f�zzon, s mikor �szrevette, hogy milyen rosszak a cip�i, levetette m�rf�ldj�r� csizm�it, �s r�h�zta a szeg�ny ember l�b�ra. Azut�n szomor�an �s mez�tl�b ment tov�bb, hogy elvigye aj�nd�kait a gyerekeknek.

S am�g a j� �reg Mikul�s v�ndorolt a messzi v�rosokban, az alv� ember �lmodni kezdett a piros k�peny alatt. Azt �lmodta, hogy ism�t gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cip�i cukorral telerakva ott �llnak az ablakban. S m�g �lmodott, az �tsz�li, kop�r f�k f�l�je hajoltak, �s megv�dt�k a sz�lt�l, a csillagok pedig eg�szen f�l�je sz�lltak, �s simogatva meleg�tett�k az arc�t.

- �lmodj csak, �lmodj! - susogt�k a f�k, zizegt�k a csillagok.

S � �lmodott. �lm�ban elm�lt az �jszaka, sz�p vil�gos reggel lett, s annyi cukor �s csokol�d� ker�lt el� cip�ib�l, hogy az asztalt is telerakhatta vele, Milyen boldog volt �lm�ban, istenem, milyen boldog! A f�k �s a csillagok mondogatt�k is egym�snak.

- Csak f�l ne �bredjen, m�g ki nem tavaszodik...

De v�get �rt az �lom, �s v�get �rt az �jszaka, s a szeg�ny ember csod�lkozva l�tta mag�n a k�penyt �s a csizm�t. S mikor a zseb�be ny�lt, azt hitte, a t�nd�rek j�tszanak vele, azok t�lt�tt�k meg ennyi j�val a zsebeit.

H�t m�g mekkora lett csod�lkoz�sa, mikor a cukor �s a mogyor� mind p�nzz� v�ltozott a zsebeiben. Cseng� aranyp�nz lett valamennyib�l, s most m�r vehetett h�zat, ruh�t mag�nak, s olyan lett az eg�sz �lete, mint az �lom. �gy nevetett megint, mint gyerekkor�ban. Mikul�s b�csi boldogan hallgatta a nevet�st. S a t�nd�rek hi�ba k�rdezt�k a j� �reget, mi�rt j�tt vissza mez�tl�b a f�ldr�l. Mikul�s b�csi nem felelt, csak szel�den belemosolygott h�feh�r szak�ll�ba.